2015. december 22., kedd

Mikor, mi nyúlik?

Korábban már értekeztem a nyújtások fontosságáról, (általánosságban itt és itt gyakorlatokkal itt de nemrég beleakadtam egy képsorozatba, ahol a különböző nyújtások és azok konkrét izomcsoportra gyakorolt hatásait jelölik. Íme egy kis hétköznapi anatómia mindenkinek. (Forrás: ismeretlen spanyol festő)
 




































2015. február 13., péntek

Te melyik szinten állsz?

Néha-néha jársz csak el sportolni vagy edzéterved is van? Esetleg voltál már versenyen is? Volt már bűntudatod ha valami miatt kimarad egy edzés? Zavar hogy mások gyorsabban? Mi is rejlik tulajdonképpen a sporteredmények mögött? Sok-sok kérdés, mégis valami közös bennük: a nézőpont: vagyis hogy te hol is állsz.

Gyakran beszélgetek sportolókkal, és nagy-nagy zavart látok a fejekben. Összezavart gondolatok, tervek, célok. Nagyon sokan nem tudják milyen szinten is állnak, kitűzik az irreális célokat, amikbe a legtöbbször beletörik a bicska. Nincsenek tisztában mennyi idejük van, miért mennyit kell dolgozni, mennyi lemondással járnak a sikerek, tulajdonképpen azt sem értik hogy honnan jöttek és hová tartanak. Felgyorsult világunkban a sikereket is gyorsan akarják elérni, s ez nagy ritkán össze is jön, nehezen találnak új motivációt. 

1.       Az első és legfontosabb dolgunk az lenne, hogy áttekintenénk eddigi sportolási szokásainkat. Mit sportoltam gyerekkorban, sportoltam-e egyáltalán. Nem nehéz átérezni, hogy a gyerekkorban lerakódott mozgáskoordinációk, ha jól idegződtek be, komoly alapot adnak a felnőttkori sportoláshoz is. Ebben pedig nagy-nagy különbségek vannak. Nagyon sokan csak felnőttkorban kezdenek el sportolni, így a megfelelő alapok nélkül vágnak bele egy teljesen más életmódba, nyílván komoly hátránnyal, ha a többieket nézzük.
2.       A második tényező, hogy miért sportolok? Azért hogy jobb legyen a közérzetem, hogy szebb legyen az alakom, vagy, hogy magamnak bizonyítsak valamit, esetleg magamon túl már a külvilágnak próbálok valamit felmutatni. Mindemellett, pedig a választott sportág szerette is fontos dolog. Divatból csinálom, vagy azért mert az Nekem jó.
3.       A harmadik aspektus az időgazdálkodás, mennyi időm is van edzeni. Óriási különbségek vannak egy egyedülálló és egy családos ember között, s így a végeredmény sem lesz ugyanaz.
A kiemelt három tényező mellett persze még ezer dolog befolyásolja a tényleges sporteredményt, kezdve a lelkiállapotunktól, egészen a sportöltözékeinkig bezárólag, de ezek csak kisebb különbségeket adnak, a fenti három tényező viszont meghatározó.
Gondolom, most bele is gondoltál, mindezekbe, s már közelebb is vagyunk a megoldáshoz, vagyis a válaszhoz a kérdésre, te melyik szinten is állsz?
Nagyon sokan azért sportolnak, hogy jól érezzék magukat, a munka melletti stressz levezetésével, a hétköznapi feszültségek oldására a legjobb megoldás. Bennük nincs versenyláz, nekik nincs különösebb „nagy” céljuk, egészséges sportos életmódjukat élik, és tartják fent. Egy picit jobban akarnak kinézni, le akarnak fogyni se semmi több. Ők a hobbi sportolók. Sok mindenbe belekóstolnak, de tulajdonképpen nincs egy kimondott sportáguk sem amit rendszeresítenek. Általában heti három órával megelégszenek, mert nem is jut több idejük rá. Nem edzésterv alapján, hanem érzésből sportolnak. 

Akinek már van valami célja, mondjuk egy félmaraton lefutása, vagy a balaton körbekerékpározása, annak bizony már nem feltétlen elég heti három óra sport. Ők már kifejezettem egy sportban gondolkoznak, a többi csak kiegészítő sportként jelenik meg életükben. Félamatőr sportolók. Edzéstervet követnek, szigorú szabályokkal, versenyeznek. Felkészülnek, és sikerrel teljesítik az akadályokat. A motiváció még belülről jön: Meg tudom-e csinálni? kérdéssel. Idejük nagyrészét töltik már sportolással, de még mindig megtalálható egy egyensúly, hiszen a heti 5-7 óra sportolás mellett bőven jut idő minden másra.  Előfordul az is, ha megvan a cél, ők elhagyják a sportot, és keresnek más kihívásokat, ha pedig ez nem következik be, akkor egyel feljebb lépnek!

Az eggyel magasabb szinten, már nem a verseny teljesítése a cél, hanem az ismert időeredményeinek megjavítása. Szeretnék egy jobb félmaratoni időt vagy hét órán belül szeretném körbetekerni a Balatont! Gyorsabb teljesítés, több edzés, több idő. Őket hívom én amatőr sportolóknak. Az időgazdálkodásuk már elbillent a sport irányába, de még nem ebből élnek, munka mellett sportolnak. Heti 10 órát is képesek sportolni, de a motiváció nagyobb része még mindig belülről fakad. Versenyeznek, de még csak Önmagukkal, s felkészülésükhöz már gyakran edzőt is igénybe vesznek, személyes edzéstervvel. 

A sportolók legmagasabb szintje a profi sportolóké. Ők már kimondottan csak a sportra koncentrálnak. A sportból élnek, s elég gyakran heti 20 órás edzésmunka áll mögöttük. Ők már egymással is versenyeznek, Önmaguk mellett. Náluk már számít minden másodperc, minden perc. Ők átestek egy profi kiválogatási procedúrán, és gyerekkoruk óta művelik választott sportjukat. Őket már a versenytársak eredményei is nagyrészben motiválják, hiszen nyerni akarnak!
A négy szint, négy fejlődési állapotot is tükröz, alulról felfelé. Egy egészséges fejlődését. Szinteket átugrani hiba, de lefelé mindig lehet váltani! Remélem most már te is tudod hol a helyed! 

(a cikk megjelent a Wellness Magazin decemberi számában)